2012. 01. 24.

Szoli a TB-nél

Visszajöttem a jókis szobámba! Itt a másodikon sokkal szigorúbb az ellenőrzés, naponta víz be, víz ki, vénás nyomás kétszer, súly kétszer, vérnyomás, pulzus kétszer. Szóval figyelnek rám, ez jó érzés. Folyton csöpög az infúzió, de most sokkal kevésbé zavar, a Hickman kanül is valahogy kényelmesebben fut, jól tudok aludni, hason feküdni is. Egy spirálra vagyok rákötve, tehát nem kell az egész infúzió tartó oszlopot magammal hurcibálnom, a spirál műanyag cső kinyúlik a fürdőszobáig is.A tartón gépek állítják be a lecsöpögő mennyiséget, és csinálnak nyomást a spirálba.
A hűtőből a nővér hozza a kaját, de amúgy minden könnyen menedzselhető.
A nap fele az onkológián a Kék Golyó utcában telik ahol kedvenc kék kobaltomat sugározzák, tüdő takarással.
Sokat gondolok rá, hogy azt vigye aminek mennie kell, és azt hagyja meg amire még szükségem lesz, pl a szemem meg a gyerekszülés lehetőségét. De asszem érti mit kérek :) Aztán egy idő után elalszom a mozdulatlan fekvésben. Ma a mentősök is egész beszédesek voltak, de betegtársammal, Honti Györggyel elég jól eltrécselünk. Talán még nem írtam róla! Egyszerre transzplantálják velem, ugyanaz a neve, de nem rokon!! 0 valószínűség, nem? Át kellett feküdnie a másik transzplant osztályra, nehogy összekeverjék a cuccainkat. Jó megosztani a közvetlen élményeket vele a mentőben utazgatva a szép napos Bp-en!
Mellékhatása a kezelésnek eddig csak enyhe van. Amúgy meg 50 percet barnulok a TB pénzén :) najó nagyon nem látszik a bőrömön. A nehezebb rész majd most jön.

Csütörtöki utolsó sugár után steril boxba költözöm, hétvégén pedig újjászületés!!! Már tényleg kilövés! Sokat gondolok a szép friss új csontvelőmre és az abból keletkező vérre. Legyenek erősek, egészségesek, és legyenek nagyon jó barátai az eddigi rendszeremnek. Semmi mellékhatás, semmi GVHD. Bár erre az idegen donor miatt van esély. Életszínvonal, minőség, ezt szeretném, persze az alap gyógyulás mellett.
Kívnjátok ti is velem!! :)
Ezúton is köszönöm a sok szeretet és rámgondolást, olyan mint egy nagy színes fényes fészek, körülvesz teljesen

Hajrhajrá


Ezt a mesét már rég meg akarom osztani veletek, most itt az idő. Biztosan emlékeztek az "Egyszer volt hol nem volt volt egyszer az Élet" c. francia sorozatra 1986-ból (húú épphogy már éltem). Én imádtam gyerek koromban! Megtaláltam a csontvelőről szóló részt egyszer még nagy álmatlanságomban. Ezek a kis manók szállítják a vérem és építik fel majd az új rendszert :) Mindenki kedvence a nagyszakállú csápos doktorbácsi, aki vérsejt is és mindent megmagyaráz. Munkára fel! Külön felhívnám a figyelmet, hogy mikor a rendőrök, azaz a fehérvérsejtek azonosítják a meghibásodottakat, az van a személyijük tetejére írva hogy HLA :) nekem nem pont ilyen leukémiám van amiről a mesében szó van.





                                                                              

5 megjegyzés:

  1. Ahogy így olvaslak KAti, egyre bzitosabb vagyok abban,hogy minden rendben lesz. A szeretettel várt őssejtek boldogan fognak csimpaszkodni a számukra teremtett helyeken, keresztülbucskáznak magukon, és máris csontvelővé változnak. És mint csontvelősejtek öntudatra ébredvén rögvest meg is találják majd a feladatukat: szorgosan nekilátnak vért képezni benned.Hú, de jó lesz!!! Meditatív imám kísér mindvégig . Pusszz, Zsuzsi

    VálaszTörlés
  2. Kati! Nagyon szorítok Neked. Hidd el, hogy csakis az marad, ami építő és a jót szolgálja. :) A többi rosszaság eltűnik.
    Veled vagyunk. :)
    Hmm... Milyen is a sors, hogy egy névrokonnal sodor össze pont ilyen helyzetben?! Neki is gyógyulást kívánok!

    VálaszTörlés
  3. Kati!
    Így ismeretlenül, de sorstársként, szintén nagyon drukkolok! Sok kitartást a boxban, próbálj azért mozogni a hely szűkössége ellenére, és próbálj meg vmennyi steril kaját is enni. Nagyon rossz, én tudom, sztrájkoltam is az elején, de ki lehet tapasztalni!
    Ez a pozitív gondolkodás nagyon sokat segít, így tovább! Sok mindenen át tud lendíteni!
    Párodnak már írtam, de gondoltam, belinkelem most Neked is ide a blogom, hátha találsz benne hasznos infót, egy már csatateret megjárt, 1000 napos "kollegától". :D
    http://kookusz.blog.hu/

    VálaszTörlés
  4. Szia Kati!
    András biztos mesélt már rólam, de azért írok neked egy pár sort, jó?
    Nekem trombocitopéniám van, és csak sejtik mitől, viszont változtatni sajna nem teljesen lehet rajta. Viszont.... :) na és ez a jó hír, képzeld, hogy én a Szent László kórházba járok, Dr Lengyel Lillához, ide szoktam menni vérvételre is.
    Minden egyes alkalommal találkozom, és alkalmam nyílik beszélgetni fiatalokkal, akiknek a csontvelő átültetés már sikerült!!!
    Nagyon-nagyon drukkolok, és remélem engem személyesen majd valamelyik hegyen, esetleg egy kávézóban ismersz majd meg, mert már nagyon várom :)
    puszi, Eszter

    VálaszTörlés
  5. Szia Kata!

    Olvastam rólad a neten, nagyon örülök a híreknek! Kitartás!!!! Én is voltam a Kékgolyó utcában egy kétnapos "kiruccanáson" és őrülten paráztam, pedig össz-vissz két nap volt...szóval minden tiszteletem a tiéd, hogy ilyen bátor vagy ebben a hosszú és nehéz helyzetben.

    Szurkolok Neked és a névrokonodnak is!

    Zsö

    VálaszTörlés